Amikor egy új, számomra ismeretlen helyen járok, a parkok az elsők, amelyeket szeretek felfedezni. Nem volt ez másképp itt, Nagyváradon sem. Elsőéves egyetemistaként próbáltam minél több parkot bejárni. A Petőfi park volt az első a listámon, hiszen csak pár percnyire laktam tőle. Amikor legelőször körbesétáltam, már akkor tudtam, hogy az egyik kedvenc helyemmé növi ki magát. Tökéletes helyen van az én-időhöz, és bár olykor csak percekig tart, mégis jó kicsit sétálni benne, a rohanó embereket figyelni, vagy leülni egy padra a kedvenc könyvemmel, és olvasni. Ősszel gyönyörű színekben pompázik, a lehulló levelek a sárga minden árnyalatában megfigyelhetőek, tavasszal pedig a szebbnél-szebben virágzó fák kápráztatják el az arrajárókat. Leginkább képeslapokhoz hasonlítom a látványt. Természetesen a nyári esték is igazán emlékezetesek számomra, mivel többször is előfordult, hogy meglátogattak az otthoni barátaim és rokonok, akikkel végül a Petőfi parkban kötöttünk ki egy kis beszélgetésre. Az is nagyon kedves számomra, hogy rengeteg kisállatot látok ott, akik a gazdájukkal együtt nagyon élvezik a sétákat, emellett bármikor, amikor áthaladok a parkon, nevető gyerekeket látok játszani, és nagy izgalommal várják, hogy a hintánál rájuk kerüljön a sor. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben mosollyal és nosztalgiával fogok majd visszagondolni az ott eltöltött pillanatokra.
Király Evelyn
Képek: Szabó Arnold, Szabó Tamás