Sorozatunk következő részében a Többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzés angol szakos hallgatói Várad egyik különleges építményét, a neológ zsinagógát mutatják be.
A zsinagóga Nagyvárad központjában található, a Sebes-Körös partján. Az épület letisztultnak hat, viszont számos motívumot rejt. Észrevehetjük a kék szín dominálását, amely a férfiak színét jelképezi, és egyben a bölcsességet, a szaktudást és a stabilitást. Ez a színhasználat összeköthető a zsidó templomokban jelenlévő szokásokkal, mégpedig a férfiak és a nők elhelyezkedése közötti különbségekkel.
A neológ zsinagóga impozáns falai között sétálva visszatérhetünk a zsidó kultúra gyökereihez, és átérezhetjük történelmünk mélységeit.
Belépve a templomba, megfigyelhetjük a tágas belső teret, s a szinte égig érő mennyezet kupoláját, melyet a nap sugarai világítanak meg.
Ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk a nagyváradi neológ zsinagóga jelentőségéről, érdemes röviden áttekinteni a nagyváradi zsidóság történetét.
Nagyváradon feltehetően már 1100 körül is éltek zsidó családok, miután Kálmán király rendelete engedélyezte a püspöki székes városokban az izraelita lakosok megtelepedését, viszont erről nincs fennmaradt írásos emlék. Az első szórványos adat 1489-ből, majd teljes dokumentum 1722-ből származik, amely a zsidók jelenlétét bizonyítja Nagyváradon. Ekkor négy izraelita állampolgárt regisztráltak, viszont öt évvel később már tíz zsidó család élt itt. A Nagyváradon élő zsidók lélekszáma egyre csak növekedett, és megkezdődtek a zsinagóga-építések is. Az első világháború küszöbén 15.155 zsidó élt a városban, viszont a létszámnövekedés csupán 1941-ig tartott, akkor több mint 21.000 zsidó lakosa volt a városnak. A második világháború alatt gettókba zárták, majd Auschwitzba deportálták a nagyváradi zsidóságot, és csak nagyon kevesen élték túl a haláltábort.
Nagyváradon, mint sok más helyen, a zsidók aktívan részt vettek a város gazdasági és kulturális életében. Többek között iskolákat, gimnáziumokat, nyomdát nyitottak, karitatív munkát végeztek, ingyen konyhát üzemeltettek a város szegényeinek.
A századforduló körül, amint a korabeli leírásokból kiderül, a gazdag nagyváradi zsidó kereskedők gyakran megfordultak a Monarchia és Európa nagyvárosaiban, s talán ennek is tulajdonítható, hogy a városban olyan széleskörűen elterjedt a korszakra jellemző szecessziós stílus. Az élvonalbeli nagyváradi zsidó értelmiségiek (Bíró Lajos, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Balázs Béla), tervezők, építészek, orvosok, újságírók (stb.) mellett voltak olyan művelt, jó ízléssel rendelkező, vagyonos emberek, akiknek templom- és városépítő terveikhez sikerült helyi, budapesti és bécsi építészeket is megnyerni. Ők a szecessziós stílusú Várad megteremtői. A Cion-Templomnak is nevezett zsinagóga ma is a belváros egyik legismertebb műemléképülete.
A nagyváradi zsidó közösség növekedésének és a zsidó hitközség kettészakadásának következményeként a XIX. század végén a városban két zsinagóga is épült, a neológ és az ortodox zsinagógák. A neológ (vagy kongresszusi) hitközség 1870-ben kivált az ortodox zsidóságból, majd nem sokkal ezután zsinagóga építésébe kezdett.
A tervpályázatot 1876, júniusi határidővel írta ki a Cion Egylet templomépítési bizottsága, s a pályázatot Busch Dávid városi főmérnök nyerte el, aki historizáló, keleties mór elemekkel tervezte meg a zsinagógaépületet. A kivitelezéssel a város híres építészét, id. Rimanóczy Kálmánt bízták meg, freskóit Horovitz Mór kassai festőművész festette, a karzaton lévő orgonát pedig a nagyváradi Jónás István készítette.
Az építkezés gyors ütemben haladt, 1877 áprilisában kezdtek hozzá, s 1878 májusára a zsinagóga kupolája is elkészült, majd július 5-én a Dávid-csillagot is felhelyezték rá. Az épület átadására 1878. szeptember 24-én került sor.
A zsinagóga építészeti oldaláról röviden annyit jegyeznénk meg, hogy az ezer férőhelyes belső tér tájolását Jeruzsálem iránya határozza meg, melynek következtében az európai zsinagógák domináns része észak-kelet dél-nyugat-tájolású. A férfiak a kisméretű előcsarnokon keresztül léphettek a zsinagógába, míg a nőknek a karzatok voltak fenntartva. A keleti falnak nevezett (héberül: mizrah) fő falba mélyesztve található a tóratekercs őrzési helye, a tóraszekrény. A tóraszekrény fölötti kettős kőtáblán a tízparancsolat kezdő szavai olvashatóak. A tóraolvasó emelvény (héberül: bima) a neológ rítusnak megfelelően a keleti falnál van, a frigyszekrény előtt, ellentétben az ortodox zsinagógák középre helyezett bimájával. A korláttal bekerített bima közepén a Tóra felolvasására szolgáló asztal látható.
Az épületet az 1990-es évek elejéig használta a zsidó közösség, ezt követően sok ideig elhanyagoltan állt, állapota nagyon megromlott. A műemlék épület helyreállítására a helyi önkormányzat a debreceni zsidó hitközséggel társulva nyerte el az Európai Unió támogatását. A felújítási munkákat 2008-ban kezdték meg, majd a gyönyörűen restaurált épületet 2015. november 27-én fel is avatták.
Koppelman Félix, a nagyváradi zsidó hitközség elnöke az avatóünnepség előtt az MTI-nek elmondta, hogy a felújítás által a nagyváradi zsidó közösség régi vágya teljesült. Hozzátette, hogy a város 700 tagú lelkes zsidóközössége használatba adta a zsinagógát az önkormányzatnak, s a szerződést meghosszabbították 15 évvel. Továbbá szóba került, hogy az elnyert támogatás által a zsinagóga kulturális, turisztikai és közösségi rendeltetést is kap, így az ünnepi istentiszteletek mellett mindenki előtt kitárja kapuit, vallási felekezettől függetlenül. Az avatóünnepség zárásaként kibontották azt az időkapszulát, amelyet a felújítás során a zsinagóga padlójában találtak, s amelyet szintén egy felújítás során helyeztek el, 1896-ban. Az időkapszula a múlt és a jelen örökös kapcsolatát jelképezi. A templom még számos rejtett szimbólumot tartalmaz, melyeket a későbbiekben érdemes összetettebb vizsgálat alá vetni.
Vancea Ágnes
Fogarassy Csilla
Többnyelvűség és multikulturalitás mesteri program, PKE
Képek forrása:
Pixaby.com
Wikimedia commons
