Gekkó Pub, Tudor Vladimirescu utca 40-es szám. Egy utca, egy hely, új barátok, ezernyi emlék. Kedvhozó zenék, finom italok, ismerős arcok az asztaloknál, a pultnál, a csocsóasztalnál, a darts tábla előtt. Hangos nevetések, barátságos mosolyok s gyakran kimondott „Sziá!”k és „hogy vagy?”-ok. Karaoke partik, ahol különböző, színes arcok mutatják meg énekesi tehetségüket, csodás hangulatot biztosítva, s bátorítva az embereket arra, hogy énekelni mókás és felszabadító. Izgalmas és érdekes kvíz estek, amikor csapatban, de egyénileg is bárki megcsillogtathatja tudását olyan témákban, mint a földrajz, történelem, nyelvek, irodalom, matematika stb… Kisebb koncertek és rendezvények, ismert vagy feltörni kívánó együttesek, énekesek, illetve lemezlovasok közreműködésével. Figyelmes felszolgálók, akik tényleg visszavárnak és kedvesen köszönnek, ha újra látnak.
Ez még csak töredéke annak, amiért a szívemhez nőtt ez a hely. Amikor a Partiumi Keresztény Egyetem diákja lettem, legtöbbször, ha ki akartunk menni a barátokkal, akkor a Gekkó Pub-ot választottuk, mivel már korábbi egyetemistáktól megtudtuk, hogy barátságos és színes hely, jó egyetemi és egyéb bulikkal, illetve remek hangulattal. A partik valóban nagyon jók, s gyakran lépnek fel híres DJ-k. A Bánya klub ad otthont a buliknak, ami a Gekkó Pub alagsori, pince-szerű helyiségeiben működik. Bár a hely kissé szűkös, az emberek többsége szereti a helyszínt és a vele járó hangulatot.
A Gekkó viszont nemcsak este színes és otthonos, hanem délután is. Ha találkozok egy-egy ismerőssel, vagy rég nem látott baráttal, akkor gyakran odaülünk be, és megiszunk egy finom teát, kávét vagy üdítőt. Délután általában nincsenek sokan, ezért nyugodtan és kényelmesen lehet beszélgetni bármiről, s oda tudnak az emberek figyelni egymásra. A ’Gekkós esték’ nemcsak szórakozásra, de barátságok megkötésére is rendkívül alkalmasak. Rengeteg embert ismertem meg ott, akikkel mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok, és akikkel sokszor nosztalgiázunk az együtt megélt Gekkós emlékekről.
Akárhányszor belépek a Gekkó pub ajtaján, úgy érzem, otthon vagyok. Mielőtt még valaki félreértené, az otthon érzete nem az alkohol-fogyasztásban és a bulizásban merül ki, hanem a díszletnek, a falfestményeknek és falra függesztett régi és színes tárgyaknak, illetve a barátságos személyzetnek köszönhető. A Gekkó Pub-ra romkocsmaként tekinthetsz, ha belépsz. A retró és a modern keveredik egymással, és ez egyedi atmoszférát ad a helynek, illetve olyan érzést kelt, mintha visszamennénk az időben. Nincsenek üres, színtelen falak. Minden falon van valami, ami megragadja az ember tekintetét. Van egy zongora is, viszont nem vagyok benne biztos, hogy még működik-e.
Abban viszont biztos vagyok, hogy minden egyes tárgy szebbé és hangulatosabbá teszi azt a helyet, amit minden, a városba látogató fiatalnak, s Neked, kedves Olvasó, ajánlani tudok.
Írta: Nyéki Petra
Képek: Orosz Tamás, Petrus Tamás